(Tóthárpád Ferenc honlapja).
A versek ezen a weboldalon a szerző hozzájárulásával jelentek meg. Olvashatók a Csillagigéző c. kötetben (Bp., 2005. Kairosz Kiadó).
Tóthárpád Ferenc: Gyertyák égjenek - megzenésített vers
Ugye, hallod szavam?
Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!
Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!
Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!
Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk!
Mint háromkirályok
Csend volt a szobában,
csend és nagyon sötét.
Mint három jó testvér,
fogtuk egymás kezét.
Csoda történt aznap,
ahogy ott feküdtünk.
Tudtuk – félálmunkban –
angyal száll felettünk.
Angyal szállt felettünk,
angyali ének szólt,
álmodtunk, és mégis
az egész igaz volt.
Csak egy csillag látszott
szent karácsony éjjel.
Fényes aranyszállal
szórta fényét széjjel.
Mint azon a napon,
csend ült a világra,
s mint háromkirályok,
indultunk utána.
– Erre, erre! – hívott
betlehemi csillag.
– Kis Jézus érkezett! –
…s szállt a mirhaillat.
Angyalokra köd szitál
A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.
– Térjetek be jó vándorok,
szárnyatokra köd szitál!
Karácsonykor értetek is
lobban a négy gyertyaláng!
Térjetek be, s mondjátok el,
Kisjézusunk merre jár!
A sok kedves kisgyermekre
minden házban rátalál?
A jégcsapról vízcsepp csöppen,
eresz alatt füst vacog.
Olvad, mégis dideregnek
odakünn az angyalok.
A hírhozó
Mikor Jézus megszületett,
tiszta volt az ég.
Aprócska kis csillagtüzek
égtek szerteszét.
Köztük egy, a legfényesebb,
mindig arra várt,
hogy a jó hírt megtudhassa
szerte a világ.
Fényes csillag, vándor csillag
– három bölcs fölött –
reményt hozott, s reményt adott,
amíg őrködött.
Aztán fénye elhalványult,
de ha akarod,
minden évben, decemberben,
újra felragyog!
Örökségem maradandó
Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!
Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!
Istállóban jászol vagyok…
Bekopognak jó pásztorok.
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.
Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet…
Ember vagyok! És halandó!
Örökségem – maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök.
Éjszaka
Kialszik a villany,
álommanók jönnek.
Óvatosan betakarnak,
vigyázzák a csöndet.
Ablakod üvegén
kis katica koppan,
ott, ahol a fenyők árnya
néha-néha moccan.
Gyönyörű az éjjel,
gyermekálmok szállnak.
Most a titkos kívánságok
mind valóra válnak.
Jégindákon jégvirág van
Felsóhajtok, s az ablakra
ráfagy leheletem.
Jégbe zárva, jégindákat
nevel az üvegen.
Nagy a hideg, az égboltra
dermed minden felhő,
jégruhába öltözik a
kert, a rét, az erdő.
Jégindákon jégvirág van.
Ezer bimbót hajtva
tovább kúszik, s a világot
lassan betakarja.
Ég és a föld eggyé olvad,
áldás s béke rajta.
Ünneplőbe öltözködik
Jézus birodalma.
Csillagigéző
Minden házban gyertya ég,
tündököl a messzeség.
Minket figyel fent a Hold,
ő is velünk bandukol.
Léptünk nyomán hó ropog!
Reszketnek a csillagok.
Reszketnek, de nem fáznak,
lelkeinkre vigyáznak.
Villódznak, mint reszketeg
fényes égi hangjegyek.
Fák ága közt fény zenél,
felcsendül a „Csendes éj…”
Zöld a fenyő
Zöld a fenyő büszke ága,
karácsony van valahára.
Csillagszóró pattog rajta,
apró csodák birodalma.
Szobaajtó… kicsike rés.
– Mi lehet a meglepetés?
Csengő jelzi: indulhatunk!
Izgatottan berohanunk.
Ajándékok, jaj, de szépek,
de azért ne feledjétek:
Ünnep van, mert megszületett...
Isten adott neki nevet!
Jézusunkra emlékezünk,
békességben ünnepelünk.
Csendes esti hálaének,
szentestével nem ér véget.
Óhaj
Bár fenyőfa lehetnék,
madarakat etetnék!
Kedveskednék mézzel,
friss rügyek levével.
Büszkeségem nem csorbulna
akkor sem, ha könnyem hullna.
Megszínezném a telet,
megfékezném a szelet.
Ágaimon cinkék
mulatnák az estét.
Adventkor is illatoznék,
gyertyafényben megfürödnék.
Eljönne az ünnepnap,
engem is kivágnának.
Meleg szoba várna
karácsony napjára,
s csillagszórós békém hozna
az áhítat: karácsonyra.