A versek ezen a weboldalon a szerző hozzájárulásával jelentek meg.
Mentovics Éva meséi-versei számos antológiában megtalálhatók. Megjelent néhány önálló kötete is. A lapon olvasható művei megtalálhatók a
Csillogó pelyhek (önálló kötet - Tóth kiadó 2007)
Óvodai ünnepek (antológia - Tóth kiadó 2008)
Téli varázslat (önálló kötet - Santos kiadó 2008)
Száncsengő (antológia - Szalay kiadó 2006) című kiadványokban.
Mentovics Éva
Télapó a hófelhők között
Elindult az ősz apóka
hó - sisakos házából...
Magasan a felhők közül
lenézett a szánjából.
Kopár volt a rét, az erdő,
didergett az almafa.
Nem volt puha takarója,
csak néhány szem zúzmara.
Odaterelt néhány felhőt:
szórják szét a pelyheket...
Hisz december akkor szép,
ha szánkóznak a gyerekek.
Megrázta a fellegeket:
nagy pelyhekben hullt a hó.
Fehér bunda lett a tájon -
szánon siklott Télapó.
Bálint levele a Télapónak
Édes, kedves Öregapó!
Azért írok levelet,
mert már régen találkoztunk
- egy éve is lehetett...
Képeslapban láttam rólad
néhány színes, szép fotót,
képed alá azt volt írva:
Várjuk már a Télapót!
Kedves, öreg Télapóka!
Szemernyit sem változtál.
Arcod most is olyan kedves,
hasadig ér a szakáll.
Én megnőttem, s jövő őszre
nagycsoportba léphetek.
Hogy megismerj, s ne tévedj el,
küldök neked képeket.
Indul a szán
Morcos felhő hinti pelyhét,
estére már mély a hó.
Zúgó szélnek fittyet hányva
útnak indul Télapó.
Suttognak a havas ágak,
szikrát szór a sok patkó.
Ilyen hideg téli éjen
kályha mellett volna jó.
Télapónk csak nevet rajta,
jól bírja a hideget.
Bejárja a fél világot,
amíg más csak didereg.
Búcsút int a sok manónak...
Indul a szán: hoppla-hó!
Csillagfényes, téli égen
szikrát vet a nyolc patkó.
Meglesem a Télapót
Csipkebundát ölt magára
hajnalra a táj.
Szél borzolta fellegekből
hódara szitál.
Ablakomra jégvirágot
varázsol a szél.
Ősz szakállú Télapó is
hosszú útra kél.
Hóbuckákon száll a szánja
gyorsan, sebesen.
Ha kibírom ébren addig,
biztos meglesem.
Csilingelnek a csengők
Csilingelnek a csengők
az erdei laknál.
Télapóka rakodik,
majd a bakra felszáll.
Erdők felett repíti
sok kis útitársa.
Hat kedves kis rénszarvast
fogott be a szánba.
Vígan szállnak fel vele
a csillagos égig.
Csillagok az útjukat
fényükkel kísérik.
Nagymedve és fiastyúk,
s még ezernyi csillag
ragyog nekik, hogy lássák
a végét az útnak
Hol a szánod Télapó?
Télapóka, hol a szánod?
Mivel járod a világot?
E hatalmas puttony alatt csoda,
hogy még le nem szakadt.
Szeretnéd, hogy könnyebb legyen?
Csökkenthetünk a terheden.
Rakd ki a sok színes könyvet,
úgy a zsákod hidd el, könnyebb.
Ülj le kicsit ide, mellénk!
Mesélj nékünk! Úgy szeretnénk.
Míg a teád iszogatod,
megpihennek a szarvasok.
Hogy később majd új erővel,
versenyt szállj a hófelhővel.
Jövő télen megint várunk.
Pihenj meg egy csöppet nálunk.
Csillagfény csillan
Csillagfény csillan, Hold süt a tájra,
fényárban úszik Télapó szánja.
Hat kicsi szarvas szán elé fogva –
patkójuk csillog, szikrákat szórva.
Apró patácskák halkan suhannak,
alszanak éjjel városok, falvak.
Gyermekek álma reggelre elszáll,
ősz Télapó járt éjjel a háznál.
Lassan sétál ...
Lassan sétál Télapóka,
tele van a puttonya.
Kiosztja az ajándékot,
s visszaül a szánkóba.
Rénszarvasok repítik Őt,
s kísérik a fellegek.
Jövőre majd újra eljön,
ha jók lesztek gyerekek.
Gyalog jöttél, Télapó?
Hajnal óta mély a hó,
lassan ballag Télapó.
Cipeli a kincseket,
közben vígan integet.
- Hol vannak a szarvasok?
Nem kérnének abrakot?
Tűnődik a sok gyerek:
- Gyalog jöttél? Hogy lehet?
Kabátodig ér a hó.
Nem vagy fáradt Télapó?
Mindenki csak didereg.
Hogy bírod a hideget?
Mosolyog a Télapó.
- Szerencse, hogy mély a hó.
Szán repített felétek.
Sok az óhaj – temérdek.
Itt leszek most veletek.
Vártatok már, gyerekek?
Három tündér barátom
rakta tele a szánom.
Amíg én azt kiosztom,
a szánomat kioldom.
Pihennek a szarvasok,
majszolják az abrakot.
Ha jóllaktak, elmegyek,
várnak rám a jéghegyek.
Csupa csipke, csupa hó...
Otthon vár a sok manó.
Felhők fölött visz a szán.
Hideg van ott, igazán.
Dudorászok, teázom,
fújhat a szél, nem fázom.
Decemberben
Zúzmarázó ágak alatt,
december havában,
ősz apóka rója útját
tűzpiros ruhában.
Meghívja a Karácsonyt is,
bőkezű vendégnek.
Gyertyafényes asztalunknál
mindketten elférnek.
Decemberi hóesésben
Decemberi hóesésben
nem látni a kék eget.
Dalos kedvű Télapóka
jéghegyek közt lépeget.
Örömében nagyot rikkant,
siklik a szán a havon.
Integessünk gyorsan neki!
Itt a remek alkalom.
Rakjuk ki a kiscsizmákat,
bakancsot az ablakba.
Amíg mindet telerakja,
vigyázunk a szarvasra.
Megetetjük friss szénával,
az úton ne éhezzen.
Hogy a többi kisgyerekhez
nehogy késve érkezzen.
Tekerjünk a nyaka köré
gyengéden egy nagy sálat.
Ebben a zord hóviharban
véletlenül megfázhat.
Ha odafenn tüsszentene,
leesne a Télapó.
Hogy cipelné a puttonyát?
Köldökég ér a hó.
Ez a kedves ősz apóka
sok törődést érdemel.
Annyi csokit hozott ismét,
alig – alig férnek el.
Készülődik a Télapó
Havas hegyek, bércek alatt,
zúgó erdő szegletén,
ott, ahol kis patak szalad:
ősz apóka éldegél.
Takaros kis háza körül
nagy volt a sürgés-forgás,
egész évben ajándékot
készített a Mikulás.
Nem egyedül - sok kis társsal -
mert mindenki segített,
erdőlakók már egymásnak
adták át a kilincset.
Tarka-barka könyvecskéket
nyomtattak az őzikék -
az erdei lombok alatt
készült a sok kedves kép.
Erdőbéli tündérlányok
festették a képeket,
apró, pajkos kis manócskák
faragták a rímeket.
Csomagokba a mogyorót
kis mókuskák gyűjtötték,
közben a kis pocakjukat
alaposan megtömték.
Manó apók kis kocsikat
csiszolgatták, faragták,
Manó anyók a babáknak
készítettek rokolyát.
Tündérlányok a babákat
szépen felöltöztették,
orcájukat, kis szájukat
piros színre festették.
Labdákat és léggömböket
kis nyulacskák pingáltak,
piros fejű, kis harkályok
szerelték a hintákat.
Minden gyermek neve mellé
került már egy kis pipa,
azt jelenti, decemberre
elkészült a csomagja.
Télapóka ott pihenget
kertjében egy kis padon.
Rénszarvasok eszegetnek
mellette a friss havon.
Háza körül foltos őzek,
és büszke rénszarvasok...
Etetgeti reggel őket
és az arca felragyog:
- Tudjátok, hogy december van? -
s megfújta jól a sípját.
Zúgás-búgás, csilingelés
hallatszott az erdőn át.
Háza mellett percek alatt
nagy zsivaj és nyüzsgés lett,
szárnyra kelt a sok kis tündér,
még egy manó sem késett.
- Barátaim, segítsetek! -
kérte őket Télapó.
- Gyorsan, fürgén rakodjunk fel,
mindjárt hullni kezd a hó!
A sok csomag, szép ajándék
megtöltötte a házat.
Mire mind a szánba kerül,
fordulhatunk vagy százat.
Ezer tündér, és kismanó
sürgött-forgott, rakodott,
s percek alatt felpakolta
a sok tarka csomagot.
Minden kedves erdőlakó
arca vígan felragyog:
- Szereztünk a gyerekeknek
ma újra egy szép napot.
Télapóka a szánjában
szépen elhelyezkedett,
s elindult a szarvasokkal,
várta Őt a sok gyerek.
Szól a csengő
Hó-országban van a háza,
ősz szakállát hűs szél rázza.
Nagy puttonyát telerakta,
roskadozik is alatta.
Szól a csengő, ide hallgass!
Szaporán fut hat rénszarvas.
Felszállnak a magas égig,
hófelhőket is elérik.
Mikulás az erdőben
Hegyek csúcsán fehér sapka,
fenyőfákon hó-kabát...
Távolban egy öreg apó
cipelgeti puttonyát.
Apókának a szakálla
már a térdét verdesi.
Biztos nehéz a nagy puttony,
néha - néha leteszi.
Kicsit megáll, szusszan egyet,
majd elindul, s megy tovább.
Kíváncsiak vagytok ugye,
mit is rejthet az a zsák?
Feje felett a fenyőág
hajladozik, megzörren.
M’ért kelt útra a bácsika
ilyen cudar időben?
Netán sürgős dolga akadt,
amely nem tűr halasztást?
Biztos ti is láttatok már
piros ruhás Mikulást...
Nagy kabátja havat söpri,
talpa alatt hó ropog,
ősz fején egy meleg sapka,
jobb kezében kampós bot.
Rénszarvasok repítették
felhők között a szánon,
s óvatosan le is tették
erdő széli tisztáson.
Az erdei kis lakóknak
meglepetést tartogat.
Zsákjában sok eleség van:
kukorica, dió, makk...
Reggel, mikor felébrednek,
örülnek az állatkák...
Tele van az etetőjük,
van benne sok finomság.
Ezt a kedves ősz apókát
minden állat ismeri.
Hálából a sok kismadár
füttykoncertet ad neki.
Mikulás is nevet, boldog,
hogy örömet szerezhet...
Búcsút int az állatoknak,
várja őt még sok gyerek.
Ősz apóka
Sok száz csillag ragyog már,
a vén Hold is felkelt.
Pislákolva figyelnek
egy ősz, öreg embert.
Ősz apóka szánjánál
csomagokat rámol:
sok tarka kis dobozkát
cipel ki a házból.
Csillagocskák ismerik,
vagy száz éve látják:
decemberben felveszi
tűzpiros kabátját.
Világjáró csizmáit
lábaira húzza,
s nagy szájával indul már
Föld körüli útra.
Egész éjjel utazik,
s mire a Nap felkel
visszatér a szánjával
az ősz, öreg ember.
Mikulás - köszöntő
Édes, kedves Mikulás,
köszöntünk most téged.
Eljöttél az idén is,
ahogy megígérted.
Látjuk, hogy a tartásod
teli zsáktól görnyedt.
Rakd le nehéz puttonyod,
pihenj meg egy csöppet!
Sok-sok színes ajándék
nyomja fáradt vállad.
Tudjuk, hogy a Világot
több százszor bejártad.
Tudjuk, hogy a szánoddal
tovasiklasz újra.
Néhány darab sütivel
gyűjts erőt az útra.
Télapó a kandallóban
Nagyanyóék szobájában
áll egy öreg kandalló.
Azt mesélik: már száz éve
ott jár be a Télapó.
Nagy szánjával erre repül,
megáll fent a ház felett...
Míg apóka csomagot oszt,
szánja ház felett lebeg.
Kéményen át kandallóba
érkezik meg apóka...
Kormos is lesz a szakálla -
majd megmosdik a hóba’.
Tudja, hogy e szép mesterség
néha gonddal, bajjal jár.
Várja Őt még sok száz gyermek,
s mindjárt itt a hajnal már.
A vendég
Víg, mosolygós öreg bácsi,
hófehér a szakálla,
hátán nehéz batyut cipel,
nem túl gyors a járása.
Magas hóban, lassan lépdel,
földig ér a kabátja.
Szereti Őt minden gyerek,
akad is sok barátja.
Minden évben ellátogat
hozzád is egy éjszaka.
Amíg alszol, ajándékot
tesz neked az ablakba.
Szereti a gyerekeket,
arca piros, mosolygó.
Biztosan már kitaláltad:
Ő a kedves Télapó.
Suttognak a fák, a bokrok,
s erdőben az állatok...
Azt suttogják, hogy ma éjjel
vendég járt ott nálatok.
Míg az éjjel aludtatok
békésen a mackóval,
addig egy ősz öregember
állt meg egy nagy szánkóval.
Úgy látták, hogy ismerős volt,
biztos Te is ismered.
Ő az, aki Miklós napkor
ajándékot hoz neked.
Mindenki csak úgy ismeri,
Ő az öreg Télapó.
Zsákja teli ajándékkal,
van ám benne minden jó!
Télapó
Nagy hó alatt roskadoznak
az erdei fenyőfák,
s azt susogják, hogy valaki
erre repül - úgy hallják.
Minden évben decemberben
erre siklik egy nagy szán.
Rajta ül egy öreg bácsi,
dér van hosszú szakállán.
Szánon siklik, repül tova
ez az öreg bácsika.
Ki ébren van éjszakánként
talán meg is láthatja.
Télapónak szólítják Őt,
s hófehér a szakálla...
Decemberben a Világot
szánkójával bejárja.
Ruhája sem hétköznapi:
piros, fehér szőrmével.
Kezében egy szép nagy album:
tele sok kis fényképpel.
Minden képen egy kisgyermek,
túloldalán sok szöveg...
Oda írták a gyerekek,
mit hozzon a jó öreg.
Repítik a rénszarvasok
telepakolt szánkóját.
Miközben ő jegyzeteli:
kinek mit vitt, és hol járt?
Fényes szánján ezer játék:
babák, könyvek, sok labda...
Késő éjjel a bakancsba,
s csizmák mellé berakja.
Álom
Éj sötétjében
ringat az álom,
álmomban én is
Télapót várom.
Reggelre foszlik,
illan az álom:
Télapó jár itt,
rénszarvas szánon.
Tündérek szőtték
nagy, barna zsákját,
szellő lengette
hosszú kabátját.
Orcája kedves,
ősz haja bársony.
Indul már hozzám,
boldogan várom.
Télapóka az ágyamnál
Képeskönyvet nézegettem,
benne tarka képeket.
S amíg néztem, olvasgattam,
lehunytam a szememet.
Elaludtam, s azt álmodtam:
könyvecskémből a képek
kisétáltak szobácskámba,
és az összes feléledt.
Télapóka ágyamnál ült,
s víg meséket olvasott...
Mese végén asztalkámra
helyezett egy csomagot.
Kedves, kicsiny tündérlánykák
rajzoltak és festettek,
s a mikuláscsomag mellé
letettek egy kis könyvet.
Apró, pajkos kis manócskák
csiszoltak és faragtak...
Kis ágyacskát készítettek
alvós - Panna babámnak.
Korán reggel felébredtem,
s nem hittem a szememnek...
Álmomból az ajándékok
szekrénykémen hevertek.
Télapó az oviban
Tavaly télen az oviban
nálunk járt a Télapó.
Arca kedves és mosolygós,
haja fehér, mint a hó.
Egymás után minden ovis
a térdére ülhetett.
Nagyon meg voltunk hatódva,
s úgy mondtuk a verseket.
Télapóka mesélt nekünk,
s készült rólunk egy fotó.
Mivel nekem nagyon kedves,
szobám falán látható.
Amikor a képre nézek
eszembe jut, mit mondott:
- Egy év múlva újra jövök,
s hozok nektek csomagot.
Eltelt egy év, december van,
s készülünk az oviban:
verseket és dalt tanulunk,
s előadjuk majd vígan.
Ha betoppan, dallal várjuk
kedves öreg Télapót.
Reméljük, hogy úgy, mint tavaly,
most is hoz majd minden jót.
Gyere kicsit gyorsabban!
Kedves öreg apóka!
Hiányzol már nékünk!
Gyere kicsit gyorsabban!
minden arra kérünk.
Jó lenne, ha idén is
sok játékot hoznál,
s letennéd a puttonyod
a játékos polcnál.
Kitennéd a babákat,
autókat, könyvet...
Hidd el, hogy a puttonyod
utána már könnyebb.
Emlékszem, hogy tavaly is
sokat autóztunk,
elmondtál egy szép mesét,
és együtt daloltunk.
Az idén is tanultunk
néhány kis dalt néked.
Gyere kicsit gyorsabban!
Ugye megígéred?
Apró, öreg apóka
Nagy botjára támaszkodik
apró, öreg apóka.
Szakállát a szél cibálja,
lépte ropog a hóba’.
Hátán nehéz puttonyt cipel,
görnyedve jár alatta.
Nagy zsákjából kikandikál
sok-sok édes falatka.
Ismerek egy ősz apókát
Ismerek egy ősz apókát:
nagy szakálla hófehér,
piroslik a ruha rajta,
nagykabátja földig ér.
Hó-országban van a háza,
ahol térdig ér a hó.
Biztosan már kitaláltad:
ő a kedves Télapó.
Hamarosan eljön hozzád,
hogyha jó gyerek leszel,
s ablakodba tiszta csizmát,
kis cipőcskét kiteszel.
Hideg szél fúj
Hideg szél fúj, hull a hó,
hó - kabát a fákon.
A kis cinke didereg,
megbújik az ágon.
Őzike az erdőben
magas hóban baktat.
megnézi az etetőt:
van-e benne abrak?
Milliónyi pelyhecske
lengedez a tájra...
Decemberben mindenki
a Télapót várja.
December végén
Csendül a csengő,
éneke zengő,
víg kacagást csal a termekbe.
Roppan a porhó,
kint lenni oly jó,
hóember sétál a kertekbe’.
Lebben a felhő,
suttog az erdő,
kékcinke reppen az ágakra.
Régóta várom:
itt a karácsony
angyalok szállnak a házakba.
A hóember kívánsága
Hatalmas a pocakom,
kint ácsorgok a havon.
Azt mondod, hogy kevélyen?
Egy kis faggyal beérem.
Mindössze csak az a vágyam:
hóból legyen puha ágyam.
Jószerencse el ne hagyjon,
víg orcámra mosoly fagyjon.
A hópihe
Csillog a szoknyám,
csillog az ingem.
Ott, ahol éltem,
hófehér minden.
Jéghegyek csúcsán
imbolygó felleg...
Éled a szellő,
ringnak a pelyhek.
Várnak a dombok,
hívnak a rétek.
Szél karján lengek,
szállok felétek.
Az ünnepi asztal
Imbolyog a gyertya lángja,
Fénylik, mint a Napsugár.
Ünnepváró asztalunkról
fodros füstje tovaszáll.
Karácsonyfán aranycsillag,
és számtalan szép csoda:
csillagszóró, szaloncukor,
omlós, mézes figura.
Kint a kertben pelyhek ringnak,
belesnek az ablakon.
Csodálják a gyertyák fényét
az ünnepi asztalon.
Csilingelnek az angyalkák
Sok kis angyal csilingel,
itt van a karácsony!
Ők hozták a fenyőnket
fehér angyalszárnyon.
Felkapták a fenyőfát,
s felszálltak az égbe...
Kecses angyalröptüket
száz csillag kísérte.
Magasan, a felhők fölött
öltöztették fánkat.
Raktak rá sok tarka díszt,
s gyertyát is, vagy százat.
Csillagszórót aggattak rá:
csillogjon a szép fánk,
s csilingelő csengőszóval
szálltak vele hozzánk.
Hull a hó
Hull a hó, hull a hó
fagyos éjszakákon.
Reggelre hófehér
dunna ring a fákon.
Hull a hó, hull a hó,
szél dúdol az ágon.
Csillogó hómezőn
lépdel a karácsony.
Hull a hó, hull a hó,
kristálypelyhek hullnak.
Estére minden fán
csillagszórók gyúlnak.
Csing-ling-ling, csing-ling-ling,
csengő szól az ágon.
Gyertyaláng tündököl,
itt van a karácsony.
Itt van a Karácsony
Hófelhők, hóhegyek,
csillogó jégvárak...
Kristályhegy tövében
hóember sétálgat.
Hópelyhek csillognak
hófehér kabáton...
Száz angyal csilingel:
- Itt van a karácsony!
Lámpások fénye gyúl,
felhő jár a Holdon...
Csillagok szikráznak
éjszínű égbolton.
Szép fenyő, ajándék,
ez most már nem álom...
Boldogság, szeretet...
- Itt van a karácsony!
Karácsonyra várva
Ágyamban fekszem,
nem jön az álom,
mert izgatottan
az ünnepet várom.
Két angyal lebben
hófehér szárnyon,
halkan suttogja:
- Itt a karácsony!
Szunnyadj hát szépen,
két szemed hunyd le!
Holnap fenyő vár
majd feldíszítve. -
...Már elaludtam,
s álmomban látom:
ünnepi díszben
itt a karácsony.
Holnap Karácsony lesz
Holnap már végre
itt a karácsony,
hópelyhek ringnak
zöld fenyőágon.
Bent a lakásban
- száz csillag fénye...
Boldogság csillan
gyermek szemébe’.
Csillogó szép fa,
sok szép ajándék,
itt a karácsony...
rád vártunk már rég!
Szól a csengő
Szent karácsony éjszakája...
táncot jár a gyertya lángja.
Szól a csengő: csingiling...
Karcsú fenyő ága ring.
Színes gömbök lengnek rajta,
díszes csomag vár alatta.
Szól a csengő: csingiling...
Karcsú fenyő ága ring.
Mennyi csoda, mennyi játék,
mennyi hasznos, szép ajándék...
Szól a csengő: csingiling...
Karcsú fenyő ága ring.
Csillag gyúl a fellegekben,
fény csillan a kis szemekben.
Szól a csengő: csingiling...
Karcsú fenyő ága ring.
A dolgos hóember
Jégből van a topánkája,
roppan a hó alatta.
Fújhat a szél, mégsem bánja,
megóvja a kalapja.
Hullhat a hó egész héten,
süvíthet a fergeteg.
Kacaghatják, az se bántja,
hisz a dolga rengeteg.
Vesszőkosár lóg a karján,
odajár a sok madár.
Ilyen sűrű hóesésben
ennivalót hol talál?
Ezért aztán sok a dolga:
kínálja a sok magot.
S vígan nevet, mikor a sok
apró cinke jóllakott.
A hóember
Álldogál egy vidám legény,
jégcsap lóg az orra hegyén.
Hó a keze, hó a lába,
deres minden porcikája.
Körülötte mély a hó,
pocakja vagy hét akó.
Messze virít répa orra,
cakkos sálját vígan hordja.
Éjfekete szén a szeme,
vasfazék a cilindere.
Füléig ér mókás szája,
a hófúvást büszkén állja.
Egy cseppet sem didereg,
jól bírja a hideget.
Söprűnyél a sétapálca,
hómezőket azzal járja.
Karácsony éj szelleme
Szent karácsony éjszakáján
ég a földdel összeér,
amikor a sok kisangyal
csengőszóval földre ér.
Legyél áldott szent karácsony!
Sok ilyen nap kellene,
mint amikor elvarázsol
karácsony éj szelleme.
A szeretet virága
Sziporkázó csillag gyúl
szent karácsony éjjelén.
Ott tündököl minden szívben
a szeretet, s a remény.
Hintsük szerte, a világba,
mint földműves a magot.
Adjuk tovább valamennyit,
attól leszünk gazdagok.
Szeretetünk csírájából
ágak sora tör elő.
Új rügyeket bontogatva
napról napra egyre nő.
Ha tápláljuk, rügyet fakaszt,
majd szépséges virágot.
Boldogabbá varázsolva
a sóvárgó világot.
Mese a Karácsonyról
Elérkezett már december,
foga van a télnek.
Házak meghitt melegében
kis gyertyácskák égnek.
Faluvégi házikóban
fénylik minden ablak.
E takaros, kicsiny házban
iskolások laknak.
Édesanyjuk vacsorát főz,
apjuk mesél nékik.
- Szóljon most a karácsonyról! -
kedvesen azt kérik.
Mosolyog az édesapjuk:
- Szívesen mesélek,
hisz karácsony a legszebb
ünnepe az évnek.
Megszületett a kis Jézus.
Mindenki őt várta.
Boldogságot, melegséget
hozott a világra.
Decemberben e napon van
születése napja.
Ezt ünnepli kerek Földünk
apraja, és nagyja.
Ünneplőbe öltöztetjük
szívünk, és a lelkünk.
Szép karácsony érkezését
boldogan köszöntjük.
Hófehér Karácsony
Itt az este: giling-galang.
Megszólal az esti harang.
Szól a csengő: csingilingi.
Pelyhét a tél szertehinti.
Téli erdő, fehér álom...
Díszes csipke ring a fákon.
Karcsú fenyők tüskés inge
hókristállyal van behintve.
Minden házban – giling-galang...
Ünnepelni hív a harang.
Elérkezett szent karácsony,
fény táncol a fenyőágon.
Karácsonyi jókívánság
Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor,
ezer csillag hull a fáról.
Örömkönnyek hullnak egyre,
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk,
és egymásnak azt kívánjuk:
E szép este minden fénye
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep,
melengesse kis szívünket.
Karácsonyi csillag
Karácsonyi csillag gyúl,
fenn, a sötét égen...
Átragyogva zimankós,
éji sötétségen.
Karácsonyi csengőszó
száll tova a szélben...
Karácsonyfa tündököl
pompás gyertyafényben.
Suhannak a szárnyak
Kis angyalkák csilingelnek,
suhannak a szárnyak...
Apró égi tünemények
szobácskánkba szállnak.
Kezükben egy arany csengő,
fehér szárnyuk lebben...
Ilyen csodát nem festhet le
egy művész sem szebben.
Hófehér a ruhácskájuk,
csillogó a szárnyuk.
Fáról fényes csillagszóró
sziporkázik rájuk.
Tündöklően szikráznak,
lebbennek a szárnyak...
Hófehér kis angyalkák
házról - házra járnak.
Kedves hangjuk úgy csilingel,
akár száz kis csengő...
- Láthat-e a gyermek ilyent
akkor is, ha megnő?
Biztos láthat: anyáék is
boldogan csodálják...
Hófehér kis angyalkákat
a szívükbe zárják.
Leteszik a karácsonyfát
szobánk közepére,
s búcsút intve tovaszállnak
a csillagos égbe.
Hókristályok roppannak
Fenyves erdő fái közt
délceg szellő vágtat.
Kristálypaplan borítja
reggelre a tájat.
Fodros felhők úsznak el
felettünk az égen...
Hópelyheket szórva szét
erdőkön, és réten.
Fehér ingbe öltözött
hajnalra a város.
Hófehér a háztető,
és az út sem sáros.
Erdő széli domboldal,
mintha minket várna...
Hótakarót hint a szél
a didergő tájra.
Hókristályok roppannak,
amerre csak járunk.
Vegyük elő szaporán
a tavalyi szánunk’!
Téli éjen
Téli éjen fények gyúlnak,
szél zenél a fákon.
Lengő pelyhek tornyosulnak,
dunna ring az ágon.
Téli éjen csengők szólnak,
száll a hangjuk szépen.
Karácsonyi dallamokat
csengetnek az éjben.
Téli éjen pelyhek lengnek,
libbennek az ágon.
Lámpafénynél tündökölnek,
mint egy lenge fátyol.
Téli éjen szikra villan,
lámpa gyúl az éjben.
Karácsonyi fényes csillag
tündököl az égen.
Téli éjen lámpák gyúlnak
karcsú fenyőágon.
Nagy harangok megkondulnak:
itt van a karácsony!
Fenyőillat
Éjjel – nappal fenyőillat
lengi be a szobánkat.
Karácsonykor felvesszük a
szép ünneplő ruhánkat.
Zöld fenyőfánk csillog-villog,
minden ágán gyertya ég.
Oly fényesen sziporkázik,
akár a csillagos ég.
Apró sóhajok
Minden kis házban
lámpások égnek.
Sóhajok szállnak,
kúsznak az égnek.
Roppan a porhó,
itt a karácsony.
Gyertyafény lobban
zöld fenyőágon.
Kisgyermek bájos
orcája fénylik.
Víg kacagása
hangzik az égig.
Karácsony lesz
Karácsony lesz
holnap nálunk,
egész évben
erre vártunk.
Szemünk ragyog,
kis szánk nevet,
békés, boldog
ünnepeket!
Szép karácsony
rég rád vártunk,
maradjál itt
végleg nálunk!
Itt a Karácsony
Csendül a csengő,
zendül a nóta,
itt a karácsony,
csillog a szép fa.
Karcsú fenyőfán
szép arany csillag,
ágai végén
gyertyafény villog.
Szikráznak rajta
tündöklő gömbök,
a szép karácsony
lám, beköszöntött.
Apró kis pelyhek
Hó hull az ágra,
s apró kis pelyhek
szél karján vígan
libbennek, lengnek.
Felkel a szél most,
jól megkavarja...
Pelyheket szép nagy
buckákra rakja.
Hófehér dombok,
mint téli álom...
csillogva ringnak
hófehér tájon.
Szent Karácsony éjjelén
Megszólal sok apró csengő.
Érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.
Szent karácsony éjjelén
táncot jár a gyertyafény.
Meghittség, és szeretet
melengeti szívedet.
Álomszép karácsonyfa
Szobánkban áll egy fenyőfa,
minden ága szikrát szór.
Ilyen csodás karácsonyfát
senki sem látott máshol.
Csillog-villog, sziporkázik,
rajta cukrok, gömböcskék...
Minden egyes ágacskája
úgy, ahogy van álomszép.